Ez a cikk főképp a mi tenyészetünkről szól, hogy a mi cicáink hogyan állnak ezzel a témával, de azért lehet benne hasznos információkat is találni. 

A nagy igazság az, hogy szinte minden ilyen dolog nevelés kérdése (vannak kivételek persze). Ezt általában nem győzzük elégszer elmondani az érdeklődőknek, szinte már jelmondatunk lehetne az a közhely, hogy “minden nevelés kérdése”, de tényleg így gondoljuk és eszerint élünk. Lakásunkban kizárólag fabútorok vannak, háztartási berendezések és férjem munkájából (programtervező informatikus) adódóan mindenféle elektronikai kütyü, ami csak létezik és hatalmas kábelrengeteg. Szóval tényleg minden olyan dolog megtalálható otthonunkban, amiben a cicák kárt tehetnek.Milyen állapotban vannak a bútoraink és a kábelek? Olyanok, mint amilyen egy macska nélküli háztartásban, teljesen épek. A mi bengáli macskáink egyáltalán nem bántják a bútorokat, se a kábeleket. Teljesen karc és kaparás mentes minden a konyhabútortól kezdve az étkező és a dohányzó asztalig. Tehát nálunk ezekkel nincs probléma. A kanapénk már egy más tészta, erre később visszatérek...

A “nagy” cicáinkat kezdetektől tudatosan neveltük és még kiskorukban “elnyomtuk” a bútorok kaparásának, kábelek csócsálásának lehetőségét. Ugyanezt tesszük az eladó kiscicáinkkal is. Ők még folyamatosan próbálkoznak a kábelek rágásával stb, de minden egyes alkalommal vagy gyorsan lekötjük a figyelmüket egy kis játékkal vagy grabancánál megfogjuk (mint az anyaállat) az adott kiscicát és például a kaparófára rakjuk, közben kicsit emeltebb hangon mondjuk, hogy nem. Lehet, hogy ezt 50-szer kell megcsinálni, idő- és figyelemigényes a dolog, de megéri, mert megtanulják, hogy azt nem szabad. (Próbáljátok ki! ) Ezáltal akik tőlünk vásároltak eddig kiscicát, nekik sem volt erre még panaszuk. Két hónapos korukban már a kábelek közelébe sem mennek nagyjából. Három hónapos korban pedig úgy adjuk át a kiskölyköket, hogy teljesen jól viselkednek ilyen szinten.

Eddig csak a pozitív dolgokat mondtam el, de térjünk csak rá arra a kanapéra. Nem szeretnénk senkit sem megtéveszteni, hogy minden szipiszuper, szóval van nekünk is olyan dolog, amit nem tudtunk elérni a cicáinknál. Amikor beköltöztünk álmaink lakásába - maximum 5 évre - akkor tudatosan úgy vásároltunk kanapét, hogy a szövetet, azaz a huzatot akár egy év után is cserélni tudjuk olcsón, hátha a cicák azt jobban igénybe veszik karomélesítésre. Mi magunk is meglepődtünk, hogy viszonylag sértetlenek maradtak a párnák és az ülőrészek, viszont maga a karfa és a kanapé oldala vállalhatatlanul néz ki. 

Ezen a képen 1 év eredménye látszik 3 nagy cica és sok kiscica után. Rengeteg mindennel próbálkoztunk, hogy ez ne forduljon elő, de valahogy mégis sikerült -a másik szobában levő kaparófa használata mellett is- rengeteg szálat kihúzniuk a huzatból a szerethető kisördögöknek. Viszont jelentem javult a helyzet, mert vettünk egy mini kaparófát közvetlenül a kanapé mellé (kár, hogy nem előbb jutott eszünkbe), így már sikerült a cicáinkat leszoktatni félig arról, hogy ott élesítsék a karmaikat, viszont a kis bengálik megállás nélkül ott másznak fel hozzánk a nap 24 órájában.

Összefoglalva a témát nálunk a bútorok, kábelek érintetlenek, kivéve a kanapé, de azzal is jó úton haladunk. Természetesen balesetek, kivételek azért mindenhol előfordulhatnak, mert nagyon játékos, aktív, szeleburdi macskákról beszélünk. 

Szóval a kérdésre a válaszunk: Minden nevelés kérdése, kivéve, ami nem! :) 

Pacsi: Tóth-Illés Alexandra